Velvet - elnézést, hogy mi emlékszem rólad

Lépésről lépésre csendben, majd a csendet
Minden úgy telt el, és a lélek a fáradtság és a többi
Törött álmok, hamu a csatatéren
És a füst áramlik át a fáradt szó
Alig hallhatóan imáikat,
Szövés fekete csipke árnyékban.

És a hidakat égett a tűz
Nem túlélők én háborúban.

Sajnálom minden pillanatban
értelmetlen győzelem
Sajnálom, amit élek,
Mert emlékszem rólad
Elnézést a rövid utat
Kérjük, várjon
Kérlek, ne menj, maradj még
Egy kicsit velem.

Közel csendesen elalszik éjszaka
tehetetlen fények
És ő jön hozzám eredménytelenül
És megyek érte
Közelebb a széléhez, a fájdalom memória törlés,
Forrás teksty-pesenok.ru
Engedelmes láng, mert mi a halál?
Nem tudom, én nem tudok semmit,
Csak látni a fényt, és azt szeretnék, hogy éget.

Legyen az összes hidakat megégetik
Nem túlélők én háborúban.

Sajnálom minden pillanatban
értelmetlen győzelem
Sajnálom, amit élek,
Mert emlékszem rólad
Elnézést a rövid utat
Kérjük, várjon
Kérlek, ne menj, maradj még
Egy kicsit velem.

Sajnálom minden pillanatban
értelmetlen győzelem
Sajnálom, amit élek,
Mert emlékszem rólad
Elnézést a rövid utat
Kérjük, várjon
Kérlek, ne menj, maradj még
Egy kicsit velem.

Szöveg hozzá: Anonymous

Oszd meg a szöveg: